A legfontosabb a megelőzés

Mint minden betegség esetében, első a megfelelő fajtaválasztás, a jó minőségű vetőmag és palánta, a megfelelő külső feltételek biztosítása. Az időjárást ugyan nem tudod befolyásolni, de a növénysűrűség csökkentése, az árnyékos, pangóvizes helyek kerülése mind egy-egy pofon a gombafertőzésnek.

A sorokat az uralkodó széliránynak megfelelően telepítsd, nem szabad elhanyagolni a zöldmunkát, minden esetben a széllel jól átjárható sorok és lomb biztosítása a cél.

A növényt segít ellenállóvá tenni a tejes permetezés (egyharmad tej/kétharmad esővíz), sőt a hatást tovább fokozhatod, ha csalánlével hígítod a tejet. Nem muszáj orrfacsaró erjesztett csalánlét használni, megteszi a csalántea is.

A különböző növénykondicionáló szerek hozzákeverése, további extrákkal szolgáltat a növényeknek. A permetezést saját tapasztalatunk szerint hetente, de szükség esetén, pl. gombaveszély esetén, a növénykondicionáló szert kihagyva akár naponta permetezhetsz a csalánleveles-tejes permetlével.

Ha már megjelentek a lisztharmat fertőzés tünetei

Miután ezek a beavatkozások is szelídek, nem zárható ki, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére is megjelenik a gombafertőzés. Ha már felütötte a fejét, SOS be kell avatkozni! Gyenge fertőzés esetén el kell távolítani a fertőzött részeket, azonban sokszor még ez sem elég. Ekkor jöhet a szódabikarbóna!

A szódabikarbóna (nátrium hidrogén karbonát) por formában szerezhető be a legegyszerűbben.

A szódabikarbóna gombaölő tulajdonságán túl a hangyák, csigák és egyéb földön gyalogló kártevők távol tartásának is hatékony szere. Védekezésnél a szódabikarbóna port a hangyák útjába kell szórni, és garantáltan új csapásirányt vesznek, illetve eltűnnek a helyszínről. Kertben azért ne szórjuk ki nyakló nélkül a talajra, mert lúgosítja a talajt.

A kutatók vizsgálatai, és a tapasztalatokra alapuló kertészkedés tapasztalatai is arra a következtetésre jutottak, hogy a szódabikarbóna gombaölő és mohairtó hatású. Tehát a szódabikarbóna használata nem bűvészmutatvány, hanem tudományos háttere is van.

A Nébih is elfogadja

A szódabikarbóna használatát a Nébih is elfogadja. A Nébih ajánlása szerint zöldségfélékben, bogyósokban, dísznövényekben lisztharmatok (Podosphaera spp., Oidium spp.) ellen a szódabikarbóna 0,33-1%-os oldatából (33-100 g (kb. öt kávéskanál szódabikarbóna 10 liter vízhez) hektáronként 300-600 l-t szükséges kijuttatni.

Szőlőben felhasználható adagja: 25-50 g/100 m2 2-6 l vízben feloldva (A permetlé töménysége minimum 0,42% maximum 2% lehet).
A kezeléseket minden esetben 1-8 alkalommal, minimum 10 napos permetezési időközök beiktatásával a növények kétleveles fejlettségi állapotától a teljes érésig lehet elvégezni.

Komolyabb fertőzés esetén

Ha még mindig fennáll a probléma, jöhetnek a drasztikusabb, de ökológiai gazdálkodásban is használható kén tartalmú szerek. A kén a gombába jutva kénhidrogénné alakul, ami fungicid hatású, atkagyérítô hatása is van.

A réz a lebontó folyamatokat gátolja, fungicid hatása abban rejlik, hogy a spórában felhalmozódik a CU2+-ion, ami blokkolja a gombák szénhidrát anyagcseréjét. Jellemző rá a széles hatásspektrum: baktériumos betegségek, peronoszpóra, tűzelhalás, monília, levélfodrosodás. De sajnos lisztharmat ellen önmagában nem hatásos!

Kontakt és felszívódó hatóanyagú készítményeket egyaránt bevethetünk a védekezés során, azonban virágzást követően óvatosan kell alkalmazni őket!

A Szódabikarbóna a lisztharmat ellen bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

A tradicionális gyógynövények növénykondícionálás és termésnövelés területén tapasztalható hatásairól mind több és több tudományos teszt és kísérlet lát napvilágot. A téma igazi reneszánszát éli nem csak a kiskerti biotermesztés, de a szántóföldi nagyüzemi növénytermesztés területén is.

A következőkben egy 2022-ben publikált anyagot szeretnénk megosztani, ami a tavaszi kezelésekhez rendkívül időszerű:

HIRDETÉS

A A növénykondícionálás tradícionális gyógynövényei bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

Ha egész nyáron ápoltuk kedvenc leander és muskátli növényeinket, akkor télen sem hagyhatjuk sorsára őket. Nem mindegy azonban, hogy a teleltetés során hogyan kezeljük és gondozzuk őket.

Az első fagyok előtt érdemes bemenekíteni a konténerekben nevelt mediterrán és fagyérzékeny növényeket az erkélyről, és megfelelő körülmények között pihentetni őket tavaszig. Erre általában legkésőbb november végéig sort kell keríteni.

Hová tegyük?

Sokaknak okoz gondot a muskátli, leander, vagy a citrus félék és egyéb trópusi balkonnövények téli elhelyezése, hiszen nem minden lakásban található 0 és 10 fok közötti helyiség, és a lépcsőház sem mindenhol alkalmas a növénytárolásra. Ráadásul az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot is megszeghetjük, ha a társasházunk folyosóján menekülési útvonalon akadályozzuk a közlekedést a növényeinkkel. Ha más megoldást nem találunk, akkor egyes kertészetekben lehetőség nyílik a teleltetés megoldására, szolgáltatás keretein belül. 

A muskátli a 4–10 fokos fényesebb, a leander a 3–10 fokos, némi fényt kapó helyet hálája meg, míg a citrusfélék 5–10 fokon érzik jól magukat. Ha csak kevés helyünk áll rendelkezésre, akkor a muskátli esetében alkalmazhatjuk azt a módszert, hogy kivesszük a balkonládákból, és a száradt részek lemetszése után szorosan egymás mellé ültetjük őket egy edénybe.

Egyszerűbb eset, ha a meleg szobában megoldható a teleltetés, mert arra alkalmas egy növény. Ilyen például a Bougainvillea, a trópusi növények, mint az orchidea és a hibiszkusz, valamint a most divatos pozsgás növények némelyike. Sajnos a muskátli és a leander nem tartozik ezek közé, ráadásul sokszor nem is állna rendelkezésre elég hely a szobákban a teleltetés idejére. 

Mikor vigyük a telelőhelyre a leandert?

Erre nincs pontos dátum. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az első fagyos éjszakán a garázsba zárják a növényt, majd a 4-5 hónap sötétzárka alatt teljesen legyengül, kiszárad, megbetegszik a növénye.

Ehelyett amíg csak lehet, tartsuk kint a szabadban, hiszen eredeti élőhelyén a mediterrán vidéken is előfordul talajmenti fagy és akár hóesés is – a leander mégis az autópályák mellett sövényként tenyészik.

Figyeljük az időjárás-előrejelzést, és amikor tartósan minusz 5 fok alá megy az éjszakai hőmérséklet, akkor vigyük védett helyre leanderünket.

Hogyan gondozzuk tavaszig?

Télen a muskátli és a leander növények nyugalmi időszakba kerülnek, ilyenkor ne bolygassuk meg őket tápoldatozással.

A locsolásról ne feledkezzünk meg, de vegyük figyelembe, hogy teleltetés során jóval kevesebb vízre van szükségük a nyári időszakhoz képest. Nagyjából kéthetente, havonta egyszer öntözzük őket, és két locsolás között nyugodtan hagyjuk a földjüket kiszáradni.

Mielőtt bevisszük a muskátli és a leander növényeket, nézzük át őket alaposan, és a fertőzött, beteg részeket, az elszáradt ágakat és virágokat távolítsuk el, hogy a teleltetés után egészséges növényekkel indíthassuk a tavaszt.

A komolyabb metszést és formálást viszont hagyjuk meg jövőre!

A Muskátli, leander teleltetés bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

Az ültetés előtt fontos a megfelelő hely kiválasztása. Mindig a fák kifejlett kori méretét vegyük alapul, nehogy pár év múlva kelljen szembesülni a rossz tervezéssel.

A biztos kötődés eléréséhez fontos a megfelelő talaj előkészítés és ezzel együtt a megfelelő méretű ültetőgödör kiásása. A fáknak legalább 80 centiméter mély és 100 x 100 centiméteres, a kisebb bokroknak és cserjéknek megfelelő a 60 x 60 x 60 centiméteres ültetőgödör.

Amennyiben sövényt szeretnénk telepíteni ne külön-külön ültetőgödröket ássunk, hanem egy megfelelő szélességű és mélységű hosszanti árkot készítsünk. Így sokkal könnyebb lesz az egyenes növénysor kialakítása.

Az ültetőgödör aljára juttassunk tőzeggel-komposztal kevert szerves trágyát, a felsőbb rétegeket pedig Meliorit (Zeolit) kőporral kevert jó minőségű földdel töltsük fel. Ültetőgödrönként ajánlott a 2 – 2,5 Kg Meliorit alkalmazása. Attól függően, hogy kötött (agyagos) vagy lazább (homokos) talajunk van Melioritból a Szemcsést (a kötött talajokhoz) vagy a Finom őrlésűt (laza talajokhoz) érdemes választanunk.

Az így előkészített gödörbe úgy ültessük el a csemetéket, hogy a törzsük olyan mélyre kerüljön, mint ahogy a faiskolában, vagy a dézsájukban álltak. Az ültetést követően iszapoló öntözéssel alaposan áztassuk át a talajt. Ehhez emBIO és víz oldatával (2 dl emBIO 10 liter vízhez) addig öntözzük több részletben az ültetőgödör talaját, amíg iszapszerű állagú nem lesz. Alaposan nyomkodjuk/tapossuk körbe a fák, bokrok tövénél, hogy a talaj megfelelően tömörödjön. Ilyenkor még tudunk kicsit igazítani az elültetett fák állásán.

Miért használjuk az emBIO-t?

Az emBIO az EM – Effektív Mikroorganizmusok – technológiáján alapuló rendszer, azaz rend szer. Olyan élő anyag, amely képes a környezetében rendet tenni.

A mikroorganizmusok a Földünk élővilágának 70%-át teszik ki, nem létezhet élet nélkülük.
Az effektív mikroorganizmusok technológiáját eredetileg termőföldek tápanyagtartalmának növelésére fejlesztették ki, azt a józan megfigyelés tudományos szempontok szerinti elemzése hozta létre Japánban.

A mikroorganizmusok alkalmazása egyre nagyobb jelentőséggel bír napjainkban, amikor a termőföldek ökológiai rendszerei felborultak és tápanyagkészletei kimerülőben vannak.

Az emBIO alkalmazása azért fontos, mert:

• a pufferhatása révén optimalizálja a közeg (élő és élettelen, illetve ezek együttélésének tere) kémhatását
• az emBIO mikroorganizmusai megakadályozzák a kórokozó mikróbák elszaporodását, így a fa környezetéből a kórokozó baktériumok és gombák által okozott betegségek nagy részét sikeresen kiszorítják, azok számára nem teremt életükhöz kellő alkalmas feltételt
• az emBIO-ban a fotoszintetizáló és tejsav baktériumok, a sugár- és moszatgombák asztalközösségét úgy válogatták össze, hogy azok egymás anyagcseréjét segítve, a természetben velük együtt létező élőlények létezését segítsék, kiegészítsék
• a több mikróba faj együtt dolgozik, egymásnak „szolgáltat”, az erjesztő és rothasztó folyamatokból az antioxidáns anyagokat termelő, az egészséget egyenletes szinten biztosító folyamatokat tart karban
• az emBIO javítja a tápanyag (szerves és szervetlen) hatékony beépülését a fák tápanyagkörforgásába, a salakanyagok rendben történő kiürülését
• az emBIO mikroorganizmusai olyan aminósavakat termelnek, melyeket csak ők tudnak a magasabb rendű élőlények számára biztosítani, azaz eszenciálisak
• az emBIO összhangot teremt az élő szervezet és élettelen világ között és az élőlényen belül is
• az emBIO nem kémiai anyag, használata után nem kell figyelni az élelmiszerbiztonsági, a növény egészségügyi elvárásokat, semmilyen környezeti károsító hatása sincs

Az emBIO-val visszapótolható, majd idővel helyreállítható a természetes ökoszisztéma, emellett a mikroorganizmusokkal szimbiózisban élő élőlények élettevékenységét segíti.

Mindezek mellett az EM technológia az élet számos területén felhasználható és már bizonyított jótékony hatásával.

A Faültetés emBIO-val bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

A kertészkedés szerelmeseinek egyik legújabb megszállottsága a Bokashi komposztálás. Mielőtt azonban elmerülnénk a készítésének titkaiban, szeretnénk elmondani, mi az a Bokashi komposzt, és miért előnyös ez a fűszer- és zöldségeskertek számára.

Mi az a bokashi komposztálás?

A bokashi egy japán szó, amely szabad fordításban ” elrothadást” (más források szerint erjesztett szerves anyagot) jelent. Ez az erjedés pontosan azt a folyamatot takarja, ami az ételmaradékokkal történik, amely egy beltéri, zárt rendszerű vödörben történik. A bokashi korpát (korpalisztet) mikroorganizmusokkal (például tejsavbaktériumokkal) oltják be. Az ételmaradékok jótékony baktériumokkal való összekeverése megerjeszti és kvázi „előemészti” a maradékokat, ezáltal hatékonyabban átalakítja azokat a kertben való felhasználásra. A Bokashi korpa mikrobái anaerob (azaz oxigén nélküli környezetben működnek), és gyorsabban lebomlanak, mint a hagyományos aerob (oxigénnel működő) komposztrendszerben.

A Bokashi komposztálás előnyei

Az Bokashi komposztálás egyik legnagyobb előnye az, hogy ez a módszer gyorsabban állítja elő a komposztot, mint a hagyományos módszerek, ráadásul szinte bármit beletehet a bokashi komposztáló vödörbe, beleértve a zsírt, a húst és a tejtermékeket is. Ezek általában a komposztálás „nem javasolt élelmiszer-maradékok” című listáján szerepelnek. A Bokashi-rendszerhez azonban még a főtt ételmaradékok is hozzáadhatók. A Bokashi komposzt elkészítésének elsajátítása egy olyan jövőbe mutató lépés, amelyet egyre többen alkalmaznak, akik szeretnének hulladékmentes (vagy ahhoz a lehető legközelibb) életmódot folytatni.

Hogyan készítsünk Bokashi komposztot?

1. Gyűjtse össze az alapanyagokat!

Ha meg akarja tanulni, hogyan kell Bokashi komposztot készíteni, a következő anyagokra lesz szüksége:

Két ötliteres vödör (az egyiknek hagyományos alja van, a másiknak pedig fúrt lyukak vannak az alján). Alternatívaként vásárolhat komplett Bokashi készletet is, ha szeretné egyszerűbbé tenni a dolgot.
Egy tégla vagy egy nagyobb kő, hogy segítsen helyet szorítani a két vödör között, amikor egymás mellé helyezik őket.
Bokashi „induló” komposzt kultúra – ezt beszerezheti az interneten, de számos saját készítésű receptet talál erre vonatkozóan az ezzel foglalkozó weboldalakon.
Egy darab rongy vagy régi póló, ami lehetőleg pamutból van.
Egy vödör fedele
Pergamenpapír (opcionális)

2. Gyűjtse össze az ételmaradékokat!

Ezen a ponton szükséges megtanulnia, mely anyagok használhatók fel a Bokashi komposztálás során. Hiszi vagy sem, szinte bármit beletehet a bokashi komposztáló rendszerébe, de azért lehetőség szerint próbálja meg nem zsírokkal, húsokkal és édességekkel túlterhelni a komposztálót, mivel ha túl sok ilyen elemet ad hozzá, az nagyban befolyásolja a végterméket.

Igyekezzen apróra darabolni a hulladékot, így pl. ahelyett, hogy egy egész krumplit (vagy krumplihéjat) dobna a vödörbe, aprítsa fel azt kisebb darabokra. Az egyetlen élelmiszer-fajta, amit nem tehet a Bokashi komposztba, az a már romlott vagy penészes élelmiszer. Ha mégis megtenné, a penész és az egyéb kártékony baktériumok versenyezni kezdenének a Bokashi korpában lévő hasznos baktériumokkal, és tönkretennék az egész komposztot.

3. Állítsa össze a bokashi vödröt!

A „2 vödrös” módszer összeállításához először a hagyományos vödröt tegye a földre, és helyezzen bele egy téglát vagy nagyobb követ. A második vödröt (a lyukasat) állítsa a másikba, a tégla vagy kő tetejére úgy, hogy az néhány centivel magasabban legyen az első vödörnél. Vágjon méretre egy darab (pamut) szövetet, hogy kibélelje vele a lyukas vödör alját. Ez megakadályozza, hogy a nagyobb részecskék az alsó vödörbe kerüljenek.

4. Rétegezze a Bokashit és a hulladékot!

Kezdje azzal, hogy körülbelül egy csésze Bokashi „starter kultúrát” kanalaz a Bokashi vödör aljába. Adjon hozzá körülbelül két hüvelyknyi zöld hulladékot, majd rétegezze ezt egy újabb csésze Bokashi-kultúrát. Folytassa a feltöltést úgy, hogy a kétféle anyagot folyamatosan rétegezi egészen addig, amíg el nem fogynak a hulladékok vagy el nem fogy a hely a vödörben. A legfelső rétegnek két csésze Bokashi-kultúrának kell lennie. Lapáttal nyomkodja le a rétegeket, hogy ezzel is tömörítse a hulladékot. Ne feledje: mivel anaerob folyamatról van szó, a rendszernek nincs szüksége oxigénre, így nincs szükség levegőáramlásra a törmelékdarabok között.

Egy opcionális lépés: a vödör tetejére egy réteg pergamenpapírt tehet, hogy segítsen lezárni a vödör tartalmát. Ez különösen akkor lehet hasznos, ha nem tölti meg színültig az egész vödröt. Végül helyezze a fedelet a vödörre.

5. Várjon két hetet!

És ekkor megtörténik a varázslat! Sok Bokashi-használó szerint a Bokashi vödröt bent is hagyhatja a lakásban, de ezt nem javasoljuk, kiváltképp, ha nagy családban él, mivel az erjedési folyamattal együtt jár némi (kellemetlen) szag is. Más komposztálási módszerekkel ellentétben, amelyeknek általában nem járnak kellemetlen szagokkal, a Bokashi komposztálási módszernél számolnunk kell némi bűzzel (kiváltképp, ha sok hús, zsír vagy tejtermék kerül a vödörbe). A kellemetlen szag leginkább a sör erjedési szagához hasonlítható, édes, savanykás aromával keverve. Nem állítjuk, hogy a legkellemesebb, azonban a fedelet lezárva nem fog sok szagot érezni. Ha azonban aggódik a kellemetlen szagok miatt, tartsa a vödröt egy kevésbé forgalmas helyen, a szuterénben, a garázsában, az előterében vagy a balkonján – vagy amíg nem kell a fagyoktól tartani, a kertben.

Aki biztosra akar menni, vásárolhat komplett Bokashi komposztálót, amelyhez hermetikusan záródó fedél (és speciális organizmusok) is tartoznak, így nem kell tartani a kellemetlen, házat elárasztó bukétól. Az ilyen komposztáló előnye, hogy tartalmaz mindent, ami a beltéri komposztáláshoz szükséges, és amatőrök is bátran belevághatnak a házi komposzt elkészítésébe.

Amit a komposzt-teáról tudni kell

A Bokashi vödör alján egy kevés folyadék fog keletkezni. A fent leírt két-vödrös módszernél azért van a belső vödör néhány centivel a külső vödör fölé emelve, hogy az így kapott komposzt teát könnyedén kinyerhessük belőle.

Ha olyan Bokashi-komposztálót vásárol, amely alján beépített csap van, akkor néhány naponta le kell csapolnia a vödröt. Az így kapott folyadékot, vagyis a komposzt-teát fel lehet hígítani (növények permetezéséhez is), vagy értékes tápanyagként a locsolóvízhez keverni a zöldségeskertben. (Körülbelül 1 rész komposzt-teát adjon 100 rész vízhez, vagyis literenként körülbelül 2 teáskanálnyit.) Koncentrált formában is felhasználhatja a komposzt-teát, például a konyhai és fürdőszobai mosogató lefolyójának tisztítására, de a WC-takarításhoz is jól használható. A komposzt-tea segíthet megelőzni az algásodást, és hasznos baktériumokkal járul hozzá a csatornák tisztításához.

Hol használhatja a Bokashi-komposztot?

Körülbelül egy hét elteltével észre fogja venni, hogy a vödrödben bolyhos, fehér penész növekszik. Ez egy jó dolog! Két hét bokashi vödörrendszerrel töltött idő után készen áll a végtermék használatra! A Bokashi komposztot a hagyományos komposztkupacba vagy közvetlenül a kerti ágyásba keverheti. Ha közvetlenül a kerti ágyásban szeretné használni, ásson egy 25 cm mély árkot az ágyás hosszában, tegye bele a Bokashi komposztot, majd fedje le újra földdel. Ha ezt az utat választja, legalább két hetet várnia kell, mielőtt bármit is ültetne a kerti ágyásba, mivel a Bokashi komposzt a vödörből kivéve savas lehet, és megégetheti a növényeket. Ne aggódjon, hosszú távon nem lesz savas a talaj, de adjon neki két-négy hetet, hogy lebomoljon a kerti ágyásban, mielőtt elültetné.

Összességében a Bokashi komposzt előállításának elsajátítása kitűnő módja a meglévő komposzt-rendszer kiegészítésének, vagy önálló módszerként való használatának. A Bokashi komposztálást évszázadok óta használják, különösen a japán és koreai kultúrákban. Költséghatékony, egyszerűen karbantartható, csökkenti az élelmiszer-hulladékot, és tápanyagokban gazdag szerves anyagot juttat vissza a zöldségeskertbe.

Ön tudja, hogyan kell Bokashi komposztot készíteni? Amennyiben Ön is Bokasahi-komposztáló-használó, örömmel vennénk, ha megosztaná velünk a tapasztalatait!

Forrás: Agrofórum

A Mi is az a Bokashi komposzt? bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

Mi a baj a levéltetvekkel?

A levéltetvek levélen, hajtáson, virágon, termésen szívogatnak. Szívásuk nyomán a levél bepödrődik, a hajtás elsatnyul, a levél, a termés deformálódik, a levél megsárgul, elhal, lehullik. A levéltetvek szivogatásukkal maguk nem fogják megölni a növényeit, de sok más problémákat okozhatnak.

Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek. Táplálékuk számos növény rügyeinek, friss hajtásainak, leveleinek édes nedve. Szekrétumuk, a nagy cukortartalmú mézharmat sok apró állat kiegészítő tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de meg is „fejik” a levéltetveket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük: őrzik, terjesztik a levéltetveket.

A legnagyobb gond a levéltetvekkel, hogy szívásuk nyomán sok növénybetegséget, így például vírusokat terjesztenek (vírusvektorok). A fertőzött növények fogékonyabbá válnak a bakteriális és gombás fertőzések széles skálájára is.

Mi a kovaföld?

A kovaföld egy természetes, bányászott termék. A kovaföld fő összetevői olyan aprócska élőlények maradványai: amőbák, fitoplanktonok és egysejtű életformák, amelyek a tápláléklánc legalján léteznek, és fotoszintézis segítségével a szén-dioxidot és a vizet oxigénné alakítják át. Amikor meghalnak, a tavak és folyók mélyén az iszap részévé válnak. A kovaföld az üledékes kőzet egyik formája, amely a vízi utak mentén található meg. Ez a kőzet tartalmazza a kis életformák megkövesedett maradványait – szilícium-dioxidban gazdag mikroszkopikus organizmusokat.

A kovaföld porrá őrölve a szerves kártevőirtás méreg nélküli formája. Használata ártalmatlan a nagyobb állatok számára, de a kovaföld halálos a rovarok, pókféle és más apró kerti kártevők számára.

Hogyan öl a kovaföld?

A kovaföld működésének titka kevésbé rejtélyes, mint amilyennek elsőre tűnhet.
A por alakú kőzetben lévő kovafélék szilicium-dioxid kristályai túl kicsik ahhoz, hogy nagyobb állatokat károsítson, de elég nagyok ahhoz, hogy hatással legyenek rovarvilág és a puha testű élőlények életére.

Amikor egy csúszómászó, vagy rovar érintkezésbe kerül a porral, a kovakristályok éles pereme megsérti a viaszos bevonatot a rovar külső vázán. Hasítások keletkeznek annak felületén, ami miatt a nedvesség távozik a rovar testéből. A kártevők ezután kiszáradnak és elpusztulnak.

A jó hír, hogy több kártevőt is elpusztítható használatával, többek között:
• Hangyák
• Levéltetvek
• Ágy poloska
• Csótányok
• Fülbevalók
• Bolhák
• Csipkésszárnyúak
• Csigák
• Pókok

A rossz hír viszont, hogy olyan hasznos rovarokat is elpusztít, mint a katicabogarak és a beporzók. Ezt soha nem szabad elfelejteni kovaföld használatakor. Mindig célzott kezelést kell alkalmazni, a hasznos rovarok megóvása érdekében.
Kerülni kell a kovaföld használatát virágzásban, vagy olyan kerti növényeken, amelyek vonzzák a beporzást végző rovarokat.

A kovaföld használata a levéltetvek ellen

A védekezést kezdje azzal, hogy a kovaföldet az érintett növények körüli talajra szórja. Így a kovaföld gátat hoz létre a hangyák ellen, amelyek a növényre feljutva terjesztenék levéltetveket.
Magukra a növényekre kovaföldet szórhatunk, amihez legjobb poroló eszköz használata.

Akár egy régi ecsetet is felhasználhatunk a kovaföld felvitelére. Ilyenkor enyhén le kell porolni a leveleket és a szárakat, valamint a növény minden egyéb szabadon álló részét. A kovaföld felhordását minden eső után meg kell ismételni, mert a vízzel könnyen lemosódik.

Mivel a levéltetvek inkább a levelek alsó oldalán táplálkoznak, előnyösebb a poroló eszköz használata, mivel azzal könnyebben elérhető az egyenletes kiszórás a fonáki részekre is.

A kovaföld nem azonnali gyilkos, de idővel a hatása felülmúlhatatlan a méreg nélküli védekezések sorában. Pár napos várakozást követően a komolyabb levéltetű fertőzések is megszűnnek, a levéltetvek populációja látványosan csökkenni kezd.

A A kovaföld használata levéltetvek ellen bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

A BIOREMIQ technológiától függően vízzel hígítva és töményen egyaránt használható. Kombinálható egyéb növényvédőszerekkel (kivéve baktérim-és gombaölő, valamint totális szerek), így a gyepkezelés és füvesítés során is nagy hasznát vehetjük.

A BIOREMIQ egy magyar innováció, amely a BiokontrollHungária ökológiai tanúsító rendszere által is minősített. A BIOREMIQ komplexitásának köszönhetően több területen is felhasználhatjuk: 

• Kertek/Parkok füvesítés előtti talajjavítására
• A telepített gyep egészségének megőrzésére
• A károsodott fű állapotának javítására.

Eljött a Tavasz, ez az egyik évszak amikor belevághatunk a kertünk füvesítésbe, rendbetételébe. Ilyenkor gyorsabb, látványosabb a fű növekedése, bebokrosodása, mert a nappalok hosszabbodnak és gyorsan melegednek könnyebb a magágyat előkészíteni a téli csapadéknak köszönhetően a talajjavító tápanyagozást ilyenkor is célszerű elvégezni.

Ha a gyepszükségletei ki vannak elégítve, akkor nem betegszik meg!

Jelen helyzetünkben az egyik leggyakoribb probléma, amivel napi szinten találkozhatunk az a gombásodás:

Mitől alakul ki gombásodás?

A gyepfelületen jelentkező gombásodások kialakulásához és elterjedéséhez két fő körülmény járulhat hozzá:  a talaj állapota és  a vízellátás eltérései.

A talaj szerkezete, összetétele és minősége, tápanyag tartalma, valamint pH értéke és esetleges fertőzöttsége is eredményezheti különböző gombafajok megjelenését (pl. antraknózis, levélfoltosság, dollárfolt, torsgombás pusztulás, pitiumos tőrothadás).

A nem megfelelő időben és mennyiségben alkalmazott öntözés, vagy nagy mennyiségű csapadék (amely nem képes a gyepfelületről időben távozni) kifejezetten kedvez a gombás betegségek megtelepedésének és további terjedésének. A gombás eredetű gyepbetegségek sokfélék és egyszerre akár több is jelentkezhet, ugyanakkor nagy részük a teljes gyógyulás nélkül képes ideiglenesen tünetmentessé válni.

A MEGOLDÁSA BIOREMIQ

A BIOREMIQ rendszeres használata javítja a talaj szerkezetét és kémiai összetételét, valamint helyreállítja a mikrobiológiai talajéletet.

Humuszanyagai növelik a fű/gyep aszálytűrő képességét, mérséklik az intenzív napsugárzás káros hatásait, illetve megakadályozzák a gomba-és baktériumfertőzések kialakulását.

A fű gyökérzete erősödik, színe élénkebb lesz, a kártevőkkel szemben sikeresen veszi fel a harcot.

A műtrágya felhasználását csökkenthetjük, idővel ki is válthatjuk, ezáltal a költségeinket optimalizálni tudjuk.
Telepített öntözőrendszerbe adagolható.

 A BIOREMIQ adagolása

100 m2-ként ½ liter, vagy nagyon leromlott talajszerkezet, rossz állapotú gyep esetén 100 m2/ 1liter BIOREMIQ készítményt használjunk minden, vagy minden második nyírás után.

KIJUTTATÁSA

Ajánlatos gépi permetezővel felvinni a gyep felületére, füvesítés esetén pedig a vetés előtt a talajba forgatni.

Fenntartó kezelés esetén az öntöző rendszeren keresztül is kijuttatható.

A Gyepkezelés, füvesítés a BIOREMIQ használatával bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.

Tavasz közeledtével már kezdhetünk tervezni és gondolkodni azon, hogy mit és hova ültessünk. A megfelelő vetőmagokat ennek függvényében kezdhetjük beszerezni. Kezdő kertészeknél figyelhető meg, hogy nem elég türelmesek, minél gyorsabb eredményt – ehető, felhasználható zöldségeket – szeretnének, szinte már az ültetés utáni hetekben. Ez persze nem lehetséges, még a mai modern fajták vetőmagjaival sem.

Ezúton szeretnénk segíteni abban, hogy melyek azok a gyorsan növő zöldségek, melyekkel a leggyorsabb eredményt érhetjük el, ezzel fokozva kertészkedési kedvünket.

Retek
A reteknek a legrövidebb a tenyészideje, elegendő neki 30-45 nap ahhoz, hogy betakarítható legyen. A magokat kétszer olyan mélyre ültessük, mint amekkora az átmérőjük, és legyenek egymástól legalább 3 centiméter távol.

Spenót
A spenótnak szintén nagyon rövid a tenyészideje, az ültetéstől számított 55 nap múlva már betakarítható. A magokat itt is kétszer olyan mélyre ültessük, mint amekkora az átmérőjük, és egymástól legalább 10 centiméter távol legyenek.

Zöldbab
A zöldbabnak 40-65 napra van szüksége ahhoz, hogy érett termések legyenek rajta. Ahhoz, hogy időben szüretelhessünk, legalább 2,5 centiméter mélyre ültessük a magokat, és az egyes növények minimum 12-15 centiméterre legyenek egymástól.

Cékla
A cékla betakarításához az ültetéstől számítva 60-85 napra van szükség. A magokat körülbelül kétszer olyan mélyre ültessük, mint amekkora az átmérőjük, egymástól pedig 5-10 centiméter távolságra legyenek.

Uborka
Az uborka betakarításához az ültetéstől számítva 60-75 napra van szükség. A magokat 1-2 centiméter mélyre ültessük, és legalább 20 centiméter távolra legyenek egymástól a növények. Fontos, hogy mindig gondoskodjunk arról, hogy legyen drótkerítés, rács vagy bármilyen más támasztó rendszer a növények mellett, amelyekre majd felfuthatnak, ha elkezdenek növekedni.

Tojásgyümölcs
A tojásgyümölcs az ültetéstől számítva 70 nap múlva hoz érett terméseket. Ehhez azonban legalább kétszer olyan mélyre ültessük a magokat, mint amekkora az átmérőjük.

Fejes saláta
A salátának 50-75 napra van szüksége ahhoz, hogy betakaríthatóvá váljon. A magokat kétszer olyan mélyre ültessük, mint amilyen az átmérőjük, és a növények legalább 10-20 centiméter távol legyenek egymástól.

Zöldborsó
A borsó az ültetéstől számítva 60-80 nap múlva válik betakaríthatóvá. A magokat legalább 3 centiméter mélyre vessük el a talajba, és egymástól legalább 10 centiméter távol legyenek.

Figyelem! A tenyészidő a magok csírázásától az érettségig, azaz az optimális betakarítási időig eltelt időszak. Abban viszont különbségek vannak, hogy melyik zöldséget mikor vethetjük el és hány napra csírázik. A pontos vetésidőkről a csomagoláson lévő tájékoztatót vegyük figyelembe, mert ott az adott fajta igényei alapján van feltüntetve.

A vetést követően pedig ne feledkezzünk meg a megfelelő öntözésről, táplálásról sem, amihez egy körültekintően kiválasztott növénykondicionáló készítmény alkalmazása jelenthet egy biztos és akár vegyszermentes megoldást.

A Gyorsan növő zöldségek türelmetlen kertészeknek bejegyzés először Növénykondicionálás-én jelent meg.