Az uniós zöld megállapodás megszületett, de sok múlik a gazdákon
„Európának ez a Holdra szállás pillanata” – így jellemezte az Európai Zöld Megállapodást Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a tervet bejelentő sajtótájékoztatóján Brüsszelben 2019-ben. Cikkünkben dr. Drexler Dórával, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjével jártuk körbe, hogy hazánkban pontosan mi várható.
Meglehetősen ambiciózus terveket jelentett be szűk két évvel ezelőtt az Európai Bizottság: a javaslatcsomag 50 cselekvést ajánl 2050-ig a klímaváltozás negatív hatásainak elkerülése érdekében, az azonban sok esetben még nem látszik teljesen világosan, hogy a tagállamokban pontosan mi és milyen módon fog megvalósulni a nagyratörő tervekből. Nagy István agrárminiszter 2020 májusában még egyenesen úgy fogalmazott, hogy „megoldhatatlan feladat elé állítja a gazdákat az Európai Bizottság által bemutatott Termőföldtől az asztalig, valamint a Biodiverzitás stratégia, az abban foglaltak pedig nemcsak hogy nem teremtenek lehetőséget a gazdáknak, de egyenesen az európai mezőgazdaság jövőjét fenyegetik.” A közös agrárpolitikáról (KAP) szóló, június 28-án elfogadott megállapodást viszont már a magyar kormány is elégedetten fogadta, és Nagy István most kiemelte: magyar kezdeményezésre sikerült elérni, hogy 10 hektár alatt ne kelljen megfelelniük a gazdáknak a vetésforgóra és a nem termő területekre vonatkozó követelményeknek. Az Európai Parlament eredeti javaslata már az 5 hektáron gazdálkodókat is arra kényszerítette volna, hogy kötelezően alkalmazzák a vetésforgót, és hogy földjeik egy részét kötelezően parlagon hagyják. A kormány számára kiemelt prioritást jelent, hogy tisztességes megélhetést biztosítson a családi gazdaságoknak és a kisüzemeknek, ezzel is erősítve a vidéket.
Jelenleg ezek az Európai Zöld Megállapodással és a közös agrárpolitikával kapcsolatos legújabb konkrétumok, érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy melyek azok a területek, ahol a közeljövőben komolyabb változásokra számíthatnak a magyar gazdák.
Szükség van finanszírozási keretrendszerre
„Az Európai Bizottság számára nagyon fontos a zöld megállapodás, és maximálisan elkötelezettek a program megvalósítása mellett. Az ehhez szükséges forrásokat a közös agrárpolitika, rövid nevén a KAP biztosítja a tagállamok számára, hosszas tárgyalásokat követően erről született június végén egy megállapodás. Bár a legtöbb kormány most elégedett, a természetvédő szervezetek már nem annyira, szerintük ugyanis a most elfogadott KAP-megállapodás közel sem tükrözi a zöld megállapodás ambícióit. A fenntartható mezőgazdaság elterjedéséért dolgozó Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjeként az a véleményem, hogy a mostani megállapodás nem ideális, de szükség van rá, hogy a gazdák számára biztosított legyen a finanszírozás keretrendszere. Annak persze én is örültem volna, ha a KAP-megállapodásban a mostaninál erősebben megjelennek a zöld megállapodás elképzelései, például az, hogy az Európai Unió mezőgazdasági területein belül 2030-ig 25 százalékra emelkedjen az ökológiai gazdálkodással művelt területek aránya. Ez a jelenlegi megállapodásban számszerűen sajnos nem szerepel” – mondja dr. Drexler Dóra okleveles növényorvos és tájépítészmérnök, aki az 1972-ben alapított, bonni székhelyű IFOAM európai alelnökeként is a valódi fenntarthatóság kialakítását szeretné elérni a mezőgazdaságban.
Folyamatos európai ellenőrzés
Az, hogy a 25 százalékos célérték jelenleg nem szerepel a KAP-megállapodásban, még nem jelenti azt, hogy a jövőben negligálva lesz a tagállamok stratégiai terveiben – amelyeket 2021. december 31-ig kell benyújtani az Európai Bizottság felé –, ugyanis számon kérhetőek lesznek a különféle hiányosságok. „Egyelőre az látszik, hogy az Európai Zöld Megállapodás elképzelései nagyon határozottak, annak ellenére, hogy a célszámok nem tükröződnek vissza a közös agrárpolitikáról szóló megállapodásban. A jövőben is arra lehet számítani, hogy az Európai Bizottság számon kéri a tagállamoktól, hogy a nemzeti KAP stratégiai terveikben szerepeljenek a lefektetett célok eléréséhez szükséges tagállami erőfeszítések. Előírás például az is, hogy az egyes országoknak nemzeti szintű cselekvési tervvel kell rendelkezniük az ökogazdálkodás területén: az ezekben leírt célkitűzéseket a tagállamoknak mindenképp meg kell próbálniuk megvalósítani, ezt pedig folyamatosan ellenőrizni fogja az Európai Bizottság. Kötelezni egyetlen tagállamot sem tudnak igazán semmire, azt azonban a legtöbb tagállam saját maga is felismerte, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakítása a saját érdeke is” – mondja Drexler Dóra.
Az egyik konkrét hazai célkitűzés, hogy 2027-ig meg kell duplázni az ökológiai módon művelt mezőgazdasági területek arányát Magyarországon. Legalább a 10 százalékos ökogazdálkodási területarányt kellene elérni, amit a legtöbb szakember reálisnak tart.
Agroökológiai célú területek támogatása
„Az az egyes tagállamokra lesz bízva, hogy mennyire lesznek elkötelezettek a közös európai célok iránt. Van persze egy minimum, amit ha egy gazda nem tart be, akkor nem kaphat támogatást sem, ez az úgynevezett kölcsönös megfeleltetés, ami az új KAP-ban már a korábbi »zöldítés« elemeit is tartalmazni fogja. Az alapelvárások fölött helyezkedik el az agroökológiai alapprogram, angol kifejezéssel az eco-scheme, amelyben választható elemek szerepelnek. Ha egy gazda vállalja és teljesíti ezeket, akkor további támogatásokra is jogosult lesz. Az agroökológiai alapprogramon felül lesznek meghirdetve a további lehetőségek, mint például az ökogazdálkodás támogatása és az agrár-környezetgazdálkodási program (AKG). A gazdák számára ez a rendszer igen bonyolultnak tűnhet, a szándék azonban csak annyi, hogy mindenkit megpróbáljanak a fenntarthatóbb gazdálkodás irányába terelni. Az egyik nagyon fontos lépés az lesz, hogy a különféle agroökológiai területek, mint például a mezsgyék vagy a táblaszegélyek, is bele fognak tartozni a támogatható területek körébe. Ez elősegíti, hogy a gazdák a jövőben ne akarjanak saroktól sarokig megművelni egy táblát, és fenntarthatóbb módon, a – sokszor művelésre amúgy sem alkalmas – bolygatatlan területeket meghagyva végezzék a termesztést. Ilyen természetközeli területeket létrehozni és fenntartani is gazdaságosabb lesz a jövőben azáltal, hogy nem esnek ki a területalapú támogatásból. Lehet például pályázni a mezővédő erdősávok, erózióvédő gyepes sávok létrehozására és fenntartására is, amelyek kialakítását eddig gátolta, hogy nem járt utánuk a területalapú támogatás” – mondja Drexler Dóra.
A gazdáknak a jövőben rendszerszintű gondolkodásra lesz szükségük, emiatt a képzettség, a szaktudás és a szaktanácsadás szerepe egyaránt fel fog értékelődni. „Leginkább azzal a gondolkodásmóddal kell szakítani, ami szerint minden megfelelő úgy, ahogyan a korábbi években volt. A növényvédő szerek egy részét például kivonják a forgalomból, így ezeket nem lehet már alkalmazni, új technológiák szükségesek. További uniós cél a műtrágyák használatának jelentős visszaszorítása, ami magával hozza a tápanyag-utánpótlási lehetőségek újragondolását, például a pillangós növények nagyobb arányú alkalmazását.
Általánosságban elmondható, hogy el fognak terjedni a talajkímélő művelési módok, a talajtakaró növények és a zöldtrágya alkalmazása, fontossá fog válni továbbá az erózióvédelem és a klímaváltozás hatásait mérséklő erdősávok kialakítása is. Azt pedig, hogy pontosan mi fog még változni, és mennyire sikeresen, nemcsak a technológiai fejlődés, hanem leginkább az agráriumban dolgozó kiművelt emberfők fogják eldönteni.”
A legtöbb tagállam maga is felismerte, hogy a jelenleginél fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakítása a saját érdeke is.
Forrás AgrárUnió: https://www.agrarunio.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=7342:fenntarthatova-valhat-a-mezogazdasag&catid=17:novenytermesztes
HIRDETÉS
