Ahogy a tavasz közeleg eljön a metszés ideje is, ahogy az évelő fák és cserjék is kezdenek életre kelni. A téli hónapok kezdetétől az alacsony hőmérséklet és kevesebb fény miatt a legtöbb kertben nevelt növény nyugalmi állapotba lép. Amint a hőmérséklet emelkedni kezd és a fotoszintézishez szükséges fény is egyre több, a növényekben ismét megindul a nedvkeringés.
A legtöbb gyümölcsfa esetében ilyenkor van itt az ideje a metszésnek, a korona alakításának, bár a metszést több fafajtánál végezhetjük ősszel és a télen is. Az első és legfontosabb szabálya a télen, tél végén végzett metszésnek, hogy semmilyen növényt ne metsszünk, ha a következő három napban az előrejelzés fagyra hívja fel a figyelmet. Kockázatos ugyanis a beavatkozás, amivel gyakorlatilag egy sérülést idézünk elő a fa ágain, és ha nincs ideje a növény visszavágott ágrészének lezáródni a fagy komoly károkat okozhat.
A fenti intelmekre odafigyelve az alábbi növényeket ajánlatos télen metszeni:
- a fiatal, lombhullató díszfákat és cserjéket. Ilyen például a magnólia, borbolya vagy a cserszömörce;
- a nyáron virágzó cserjéket, amilyen a hortenzia, bokorrózsa, nyári orgona, melyeket közvetlenül a tavaszi növekedés kezdete előtt érdemes metszeni;
- a gyümölcstermő bokrokat, mint a fekete ribiszke, málna, vagy a kékáfonya;
- diófát, nyírfát, almafát, körtefát;
- a szőlő oldalhajtásait, valamint a fügét.
Azoknak a növényeknek nincs szüksége téli metszésre, amelyeket a meglévő külső hajtásrészeik megvédik a legnagyobb téli hidegektől is, így bármilyen beavatkozással többet ártunk, mint használunk. Ilyen növények: a nem télálló cserjék (selyemmályva, levendula, zanót, macskahere, teamirtusz, kefevirág), az örökzöld cserjék (rododendron, veronikacserje, babérhanga, kőtörőcserje).
A tavaszi metszésnél a legideálisabb a rügyfakadás utáni időszak, legfőképpen a fagyérzékeny gyümölcsfák esetében, mint a mandula, az őszi- és a kajszibarack. A metszést érdemes az első lemosó permetezés előtt elvégezni, hiszen ezzel kevesebb permetlé fog fogyni, és a metszések helyét is fertőtleníti a permet.
A nagyobb (2-3 centiméter átmérőt meghaladó) sebzéseket érdemes kezelni, a vágási területet lezárni. Erre több megfelelő terméket is találhatunk a szakáruházakban. Érdemes olyat keresni, amely a passzív védelmen kívül (sebzárás) aktív védelmet is biztosít a benne lévő mikroorganizmusok segítségével. Ezeket fatörzs-, illetve faseb-kezelőként alkalmazva a sebfelületeket és egyéb belépési pontokat lezárja és így a gombák és baktériumok el vannak zárva a növényi szövetektől. Ezen kívül a benne lévő mikroorganizmusok elnyomják a gomba spórákat is. A világos színű paszták jobban visszaverik a napfényt, így a hőmérséklet-ingadozásokat is csökkentik.
Ha még vannak a fákon gyümölcsmúmiák, el kell távolítani azokat, mert a monília első számú fertőzési forrásai. Ezeket az összeaszalódott gyümölcsöket legjobb elégetni, vagy nagyon mélyen elásni.
Gyümölcstermő fáinkat a bő termés érdekében évente meg kell metszenünk. Különösen ügyeljünk azokra az ágakra, melyek elhaltak, vagy betegséget, esetleg telelő kártevőt észlelünk rajtuk. Az egymást keresztező vagy egymáshoz érő ágakat is távolítsuk el azokkal együtt, melyek a fa közepe fele kezdtek el nőni. Rövidítsük meg a tavalyi hajtásokat, az idősebb fákon ritkítsuk meg a vesszőket.
A metszést követő lemosó permetezés során nagy mennyiségű permetlével áztatás szerűen kell a fák ágait és törzsét lepermetezni, figyelve, hogy a permet a fa minden részére jusson és jól megtapadjon.
Baktériumos és gombás betegségek ellenszereként teljesen vegyszermentes művelés esetében kitűnően használható lemosó permetezéshez az élő mikroorganizmusokat tartalmazó baktériumkészítmények.
_______________________________________________________________________________________________________________________________
HIRDETÉS
_______________________________________________________________________________________________________________________________
Amennyiben vegyszeres lemosó permetezést használunk réz és kén tartalmú szereket választhatunk. A réz a növény fejlődésére is kedvezően hat, ellenállóvá teszi a szöveteket, hatására a metszés során ejtett sebek is gyorsabban behegednek. A legismertebb szer a hagyományosnak számító bordói lé, de egyre több rézszulfát és rézhidroxid hatóanyagú készítmény is található a forgalomban.
Csonthéjasoknál – meggy, cseresznye, kajszi és őszibarack – csak nyugalmi időszakban, míg almatermésűeknél – alma, körte, birs, berkenye – pedig sziromhullásig használhatjuk ezeket. A lisztharmatfertőzés megelőzésére kéntartalmú szereket vehetünk igénybe. Ezekkel bizonyos kártevőket, például az atkákat, a levéltetveket és a pajzstetveket is gyéríthetjük.
Amennyiben a baktériumkészítményekkel történő kezelést a vegyszeres kezeléssel kombináltan szeretnénk használni, mindenféleképpen külön menetben, egymástól szeparáltan kell a szereket kipermeteznünk! Ilyenkor a hagyományos réz és kéntartalmú szerekkel kell kezdenünk a kezelést, majd 1 hét várakozás után permetezhetjük ki a baktériumkészítményeket. Így az azokban lévő mikroorganizmusokat nem pusztítja el a permetlé.
HIRDETÉS
