Az illóolajok zsírban oldódó és általában vízzel nem keveredő, tömény folyadékok, amelyek illékony vegyületeket tartalmaznak, és növényekből vonják ki őket. Az illóolajokat lepárlással (víz-, vízgőz-, vagy gőzlepárlás) és hidegen sajtolással állítják elő. Sokszor az oldószeres extrakciót is az illóolajok kivonásaként tüntetik fel, de valójában az extrakcióval előállított növényi kivonat tinktúra. Nevük onnan ered, hogy szobai hőmérsékleten gyorsan elillannak.
Az illóolajok a növényi anyagcsere melléktermékei, másodlagos, azaz kevésbé fontos növényi anyagok, melyeknek a növények táplálkozásában nincsen szerepük. Általában a zárvatermő növényeket megporzó rovarok odavonzására termelődnek. Ezotérikus megfogalmazásban az illóolajok a növény életerejének, energiájának hordozói. Gyakran úgy is emlegetik, mint a növény illatos szívét, életenergiáját vagy lelkét. Más illóolajok jelenléte az őket fogyasztó állatok számára riasztó vagy akár mérgező hatású, így csökkentve az adott növény állati fogyaszthatóságát. Sokuk antimikrobiális hatással bír.
A rovarok számára vonzó illat sok esetben az ember számára is az. A kellemesnek ítélt illóolajokat lakások, helyiségek illatosítására, levegő fertőtlenítésére, relaxálásra, valamint fürdővízbe, házi parfümbe, masszázsolajba szoktuk használni. Más illóolajokat pedig éppen rovarriasztóként használjuk, hiszen ruháinkat, fa hangszereinket óvjuk ilyen szerekkel, vagy a szúnyogok ellen is szoktunk segítségükkel védekezni. De vajon használható-e ezek a vegyületek a mezőgazdaságban, kertészkedésben?
A (C5H8)n összegképletű, izoprén egységekből álló vegyületeket terpéneknek, az ezekből levezethető szénhidrogéneket és oxigéntartalmú származékaikat terpenoidoknak nevezzük. Az illóolajok általában több különböző terpenoid keverékéből állnak. Fizikai és kémiai tulajdonságaikat, valamint a biológiai hatékonyságukat az egyes terpenoid vegyületek aktuális összetétele és azok mennyisége határozza meg.
Az illóolajok kémiai összetétele változik attól függően, hogy a növény mely szervéből vonták ki. Példaként említhető, hogy az orvosi zsályából származó illóolajok összetétele jelentősen eltér, ha a levelekből, szárból vagy virágokból vonják ki. Ezenkívül ugyanazon növényfaj esetében az illóolajok hozama és kémiai összetétele számos paraméter hatására változik: függ a növény növekedési és fejlődési körülményeitől, az éghajlati viszonyoktól (hőmérséklet, csapadék, páratartalom, fényintenzitás), és a termőhelytől (talajösszetétel, savasság, szennyezés és ásványi tápanyagok rendelkezésre állása). Az illóolajok nagyon érzékenyek a hőmérséklet-változásra és a fénysugárzásra is. Könnyen lebomlanak. Ez utóbbi az oka, hogy nehéz őket helyesen alkalmazni, viszont az is ebből következik, hogy a környezetterhelést nem tudnak okozni, nagyon biztonságos a felhasználásuk.
Manapság már léteznek alternatív növényvédő szerek, melyeknek elsősorban antimikrobiális hatásuk van. Sokszor igen eredményesen lehet velük védekezni, máskor a hatásuk teljesen elmarad. Ez azért lehetséges, mert a hőmérséklet, páratartalom, elérhető tápanyagmennyiség mind-mind befolyásolja mind a növény, mind a kártékony szervezet működését.
A mezőgazdaság mely területein lehet hasznos az illóolajok alkalmazása?
• Gombabetegségek (pl. alternaria, aspergillus, botrytis, cladosporium, colletotrichum stb.) elleni védekezésben.
• Baktériumok (pl. clavibacter, erwinia, pseudomonas, xanthomonas, agrobacterium, stb.) elleni védekezésben.
• Rovarok (pl. puszpángmoly) elleni védelem.
• Gyomirtásban (a magok csírázására, a hajtások növekedésére és fejlődésére gyakorolt feltételezett hatásuk miatt).
HIRDETÉS
