A 2022-es év több ezer termelőnek az utolsó gazdálkodási évet jelenti a Dunától keletre. A szezon elejére kialakult 3-4-szeres műtrágyaárak, többszörös növényvédőszer és gépalkatrész árak, megduplázódott gázolajár a termelési költségeket olyan szintre emelte, amelyet az aszály miatt elvesző termés maradéka még a rekordárakon sem tudja kompenzálni.
A legtöbb erős aszállyal érintett termelő 70.000-250.000 forint veszteséget fog realizálni hektáronként idén, ami egy gyengébb anyagi hátterű, csak növénytermesztésből élő kisgazdaságnak a végét jelentheti. Az állam természetesen belengette a rekord kártérítést, de kétségeink ne legyenek, hogy elsősorban az agrártámogatások 80%-át elnyelő, 10% fog ebből is részesülni elsősorban, nem a termelők 90%-át kitevő kisebb termelők. Másrészt a gyakorlatban úgy néz ki az aszálykár térítése az elmúlt években, hogy például egy kistermelő tavaly az aszály miatt elveszett 6 hektár búzájára összesen 176.000 forint kártérítést kapott, amely nagyjából egy hektár költségét fedezte, nemhogy az elvesztett termés valódi eredményéhez bármi köze is lett volna.
Ez a tragikus esemény azonban nem véletlenül következett be, hanem számos hosszú távú változás, rendkívül összetett eredménye, amelyből egyet legalább maga a termelő tud befolyásolni – ez a területhasználat.
Amit egy termelő nem tud befolyásolni, azok az alábbiak:
1. Klímaváltozás:
Köteteket írtak már a trendszerűen melegedő klímáról, eltűnő helyi csapadékról, egyre rendszertelenebb extrém nagy csapadékeseményekről és egyre hosszabb és forróbb aszályos időszakokról, amelyeknek elsősorban antropogén okai vannak. Erre nem térnék ki külön.
2. Mesterségesen kiszárított Magyarország:
a magyarázatban sem túl erős OVF józan ésszel elképzelhetetlenül inkompetens vízügyi intézkedései felteszik a pontot az 1847-ben megkezdett folyószabályzás, pontosabban a búzabányák (©Balogh Péter) érdekében becsatornázott folyók vízlevezetésére. Az OVF a csapadékot valamiféle eredendő rossznak tartja, amit el kell tüntetni, ezért a belvizeket is pánikban eresztik le, ahelyett, hogy teret biztosítanának a beszivárgásukra, ami különösen a Homokhátságon érthetetlen, ahol a talajvíz szintje átlagosan már 4-7 méterrel is lecsökkent az ötvenes évek óta, de van olyan extrém régió is, ahol 10-12 métert is elér a csökkenés.
Magyarországon a potenciális párolgás 400-500 mm-el több a Dunától keletre, mint a leeső csapadék, a gyakorlati párolgás 407-630 mm között számolható. A Kárpát medencét a történelem során az áradások töltötték fel talajvízzel az árterekről lassan talajba szivárgó víz segítségével. A folyók becsatornázásával az áradások szűk keretek közé szorítva lerohannak az országból, a talajvíz és a táj feltöltése elmarad. Mivel az utóbbi időben évente átlagban 40-50 mm-el csökkenő átlagos csapadékmennyiség a növekvő átlaghőmérséklettel és elhúzódó, egyre magasabb hőmérsékletű aszályokkal párosul, az évenkénti nedvességvesztés egyszer eléri azt a pontot, amely már nem kezelhető aszálykártérítéssel, mert a növénytermesztés, de akár a természetes erdők számára sem lesz elég nedvesség a tájban. Amikor a Zempléni hegységben már évekkel ezelőtt lábon száradtak ki a fenyvesek vagy idén a több méter mélyen gyökerező, igen agresszív életbenmaradási stratégiával rendelkező selyemkóró is kiszárad, ez egyértelmű jelei annak, hogy beérett a hosszú távú lokális katasztrófa előidézése, gratuláljunk Vásárhelyinek, Széchenyinek és szellemi örököseinek, akik Paleocapa Péter a fokokat és szélesebb hullámteret tartalmazó Tisza szabályozási javaslatát lesöpörték az asztalról, hogy a kor oligarchái faltól falig felszánthassák az Alföldet a búzakonjuktúra meglovaglására.
A szélekörűen alkalmazott, helyes vízgazdálkodási gyakorlatot csak az állam tudja bevezetni a pocsékoló látszatintézkedések helyett, de úgy tűnik, mai napig nem jutottak el a döntéshozókig a szakértők több évtizede kidolgozott javaslatai.
3. Biotikus pumpa avagy esőfolyosók eltűnése:
Magyarország területe a rómaiak megérkezéséig klimax erdőtársulásokkal vagy magas hányadban időszakos felszíni vízzel borított volt, amely kiegyensúlyozott párolgást és klímát biztosított a régióban. Az összefüggő nagy erdők ezer kilométerekre képesek a nedvességet bevezetni a szárazföld belsejébe a tengerekről és óceánokról, ez a biotikus pumpa avagy esőfolyosó. Ha van időd, megnézheted a néhai Géczy Gábor barátom ismeretterjesztő videóját is a biotikus pumpáról. Amennyiben felszámolják nagy területen az erdőket, ez az esőfolyosó bezárul és elkezd kiszáradni a kontinens belseje. Ez a hatás kisebb léptékben is tapasztalható, akár egy 5 hektáros tarvágás is képes átalakítani egy terület nedvességháztartását – nézzük meg, hány hektár erdőt irtottak ki az elmúlt évszázadokban. A manapság erdőtelepítésnek hívott fabányák szabályos sor és tőtávai, valamint szigetes elhelyezkedése nem képes pótolni ezt a hatást, mert a szél átfúj az ilyen erdőkön, gyors párolgást okozva, ellentétben az ősállapotú, zárt erdőkkel. Erről bárki meggyőződhet személyesen is, mekkora a különbség a Homokhátságon megmaradt néhány óriás fákból álló, elegyes, vegyes lombszintű tölgyes és a telepített nyárfások klímája között. Ha tehát eltűnik az esőfolyosó hatása, a szélirányban mögötte álló terület ki fog száradni. Ez is magyarázata lehet annak, hogy miért kapja az ország azon nyugati része a legtöbb csapadékot, ahol még zárt, összefüggő erdők találhatóak.
Az esőfolyosók létrehozásában az állam tudna csak szerepet vállalni a tájhasználat teljes átalakításával.
4. Az erdők nedvességpuffere:
A légköri nedvesség újrahasznosítása jelentősen eltér a talajborítottságtól függően. Az erdők mély gyökerei hozzáférnek a mélyebb talajvizekhez is, ezzel a száraz időszakokban is képesek párolgást és hűtő hatást biztosítani, szemben a sekélyen gyökerező kultúrákkal fedett terülekkel. A csapadék ingadozása ezért akár 69%-kal is magasabb lehet az 50%-ban sztyeppei növényzettel fedett vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez képest. A felszíni vizek lecsapolásával és ősállapotú erdők kiirtásával ezért ezt a csapadékkiegyenlítő hatást szüntették meg az elmúlt évszázadokban.
A csupaszra művelt talajfelszínról gyorsan elpárolog a nedvesség, utána már csak a por marad, amely a légszennyezésen kívül a légkörben negatív hatással van az esőképződésre.
5. A biológiai esőképződés:
Az esőképződésben fontos szerepe van a mikrobiológiai kondenzációs magoknak, amelyek a biológiailag aktív területekről származnak és magasabb hőmérsékleten is képesek jégkristályokat képezni az esőhöz. Ezek a területek többnyire ismét az nagy erdők, amelyek egyenletes lassú párolgása a vízgőz mellett baktériumok és gombaspórák trilliárdjait juttatják a légkörbe, amelyek nagy magasságban kondenzációs magot képeznek és rajtuk kicsapódik a légköri nedvesség, mintegy megtermetik a saját esőjüket. Ha nincsenek nagy területen zárt erdők, ez az esőképző hatás is elmarad és a telepített fabányák továbbra sem teljes értékű erdők.
6. A szálló por negatív hatása az esőképződésre:
Az esőcseppek magjainak képződését számos még ismeretlen feltétel befolyásolja, a kicsapódás függ a páratartalomtől, hőmérséklettől, magasságtól, a részecskék kémiai, fizikai, biológiai összetételétől, stb. A szálló por azonban ellentétes hatású, megakadályozza az esők kialakulását. Ha végignézzük Magyarország térképét, a több millió hektár, csupaszra szántott mezőgazdasági művelés alatt álló területről, a városokból és utakról vajon mi száll fel folyamatosan a légkörbe? Igen, a por. Amíg a szálló portól vörösek a naplementék, de még a kelet felé is, addig a csapadékképződés limitált lesz a nagy erdőkön túli régióban.
7. Öntözés:
A kormány kedvenc vesszőparipája, amit máig nem sikerült realizálni, ami nem is csoda, amennyire meg van nehezítve a vízhasználati engedélyek kiadása. Miután a sekélyebb rétegekben elhelyezkedő talajvizek már vészesen alacsony szintre süllyedtek, nem egyszer egy gazdaság öntözésének beindítása már veszélyeztetheti egy komplett falu vízellátását vagy amikor júniusban lassan át lehet sétálni a Tiszán, el nem tudom képzelni, milyen forrásból találnának felesleges vizet öntözésre a kiszáradó Kárpát medencében. Az országban összesen 119.000 hektárt öntöztek a statisztika alapján 2020-ban, a 4,3 millió szántóföldi hektárból. Ennél sokkal többre a helyi adottságok miatt nem is volna lehetőség, mert szétszórt kis táblákon, a magyar vagyonbiztonsági helyzet mellett nem is érdemes öntözésre hatalmas összegű beruházást eszközölni.
8. Rossz hír:
HAARP-ot, chemtrailt, gyíkembereket, Sorost vagy a Lapos Földet tartó teknősöket sem tudjuk befolyásolni, már csak azért sem, mert semmi közük a klímaváltozáshoz. Annak is igen kicsi az esélye, hogy a JEGER okozza az idei anomáliát, mert a csapadékeloszlási diagramok hasonlóak évtizedek óta az ország területén, most csak jobban csökkent az átlagos csapadék. Ez a csökkenés azonban trendszerű, szóval aki nem készül fel rá, az keressen lassan más munkahelyet, mert a konvencionális mezőgazdasági technológiáival csődbe fog menni.
Mit tud a termelő befolyásolni?
A területhasználat a termelő hatásköre, hogy a tulajdonában vagy bérletében álló területeket hogyan műveli. Kezelheti továbbra is az ISZCS technológiával és belebukhat a következő nagy aszályba vagy megtanulhat termelni azoktól, akik akár 200 mm éves csapadékkal is tudnak termelni.
Az EU mezőgazdasági támogatási rendszere minden hangzatos célkitűzése ellenére a környezetre és talajra legkártékonyabb mezőgazdasági technológiákat konzerválja, ezt a mezőgazdasági támogatások hatását tanulmányozó UNISECO felmérés keretében is igazoltuk. Az ekefetisiszta agrárskanzen tudomást sem vesz arról, hogy már több, mint 205 millió hektáron már a víztakarékos no-till termelés zajlik a világban, amely teljes egészében elhagyja a talajművelést és ezek egy kis százaléka már talajmegújító elvek alapján termel már, amely a legfenntarthatóbb élemiszerelőállítási technológia, amíg még van üzemanyag. A no-till nélkül nincs előrelépési lehetőség a regeneratív, avagy talajmegújító termelés felé sem.
A konvencionális mezőgazdaság talajpusztításáról már sokat írtam, nem ismétlem.
Amit viszont a termelők tudnak lépni, hogy a helyi klímára is hatást gyakorló technológiákat vezetnek be gazdaságukban, amelyekkel mérsékelhetik a lokális klimatikus viszonyokat.
Minél több termelő vezeti be a változásokat, az összeadott hatásuk annál kiterjedtebb, akár a regionális klímát is megváltoztathatják.
1. Takarónövények és évelő kultúrák alkalmazása a vetésforgóban:
Nem érdekelnek a népszerű kifogások, hogy most épp aszály van, nem nő meg, semmire sem jó, kiszárítja a talajt, feléli a tápanyagokat, stb. Tanuld meg hogyan és mikor kell használni a takarónövényeket a 61 napos mustárolajretek “zöldtrágya” kártétele helyett, mert nélkülük esélyed sincs jobb minőségű és vízgazdálkodású talajokra.
Leegyszerűsítva a szerepüket: az országban használt termőterületek erdők vagy gyeptársulások alatt alakultak ki. Az erdők alatt kialakult talajok mikrobiológiája és széntartalma szegényesebb, sekély termőrétegüket már rég elszántották. A gyepek alatt létrejött talajok között találhatjuk a világ legjobb minőségű talajait is, mint a mély termőrétegű, fekete mezőségi talajokat, de a leromlott állapot ezekre is jellemző, 9% szerves szén helyett már jó, ha csak a fele-harmada megtalálható bennük. A talajok termékenységét a benne található talajélet, mikrobiológia és szerves széntartalom adja, amely a talaj szemcseszerkezetétől és más fizikai/kémiai adottságaitól is függ, de a talajban található szerves szenet a növények juttatják be a folyékony szén útvonalon és ezt a szenet stabilizálja a mikrobiológiai a talajban.
Ha nincs élő növény, nincs fotoszintézis és nincs szénmegkötés sem a talajban.
Az aratás és a következő évi tavaszi növények előtt ezért a takarónövények biztosítják a folyékony szén áramlását a mikrobiológia számára és növelik a talaj szerves széntartalmát.
A takarónövények télen melegebben tartják a talajt, a napon felmelegedő növények és szármaradványok elolvasztják a havat és bevezetik a talajba, ahelyett, hogy elpárologna a szétszántott csupasz felszínről. A növények gyökerei további biológiai pórusokkal gazdagítják a talajt, amelyek segítenek mélyre vezetni a leeső csapadékot és javítják a beszivárgást. A takarónövények szármaradványa késő ősztől kora tavaszig segítséget nyújt eső nélkül is a talaj nedvességtartalmának növelésében, mert a hűvösebb felületükön kicsapódik a vízpára, amely szintén beszivárog a talajba, értékes millimétereket gyűjtve. A takarónövények magasan álló szármaradványai megfékezik a szelet, ezzel jelentősen csökkentik a nedvességvesztést, amely különösen a manapság divatos aszályos teleken lehet jelentős. A növények által táplált mikrobiológia a földigiliszták táplálékát is gyarapítja, ezért találni a gyökerek közelében több gilisztát, akiknek szerepe nélkülözhetetlen termékeny talajok létrehozásában.
A takarónövények árnyékoló hatása csökkenti a hirtelen érkező hőhullámok talajt felmelegítő hatását, kiegyenlítettebb talajklímát biztosítva.
Egyszóval a jól alkalmazott takarónövények után tízmilliméterekkel több nedvesség maradhat tavaszra a talajban egy szántott földhöz képest.
A takarónövények használata után azonban kizárólag sekély talajművelés következhet, vagy biológiailag érettebb talajoknál no-till.
Az évelő vegyes kultúrák (nem a lucerna) segítenek a legtöbbet a talajban található gyökérprofil mélyebbre jutásában, ezért volna nélkülözhetetlen a legelő állatok integrálása a vetésforgóba.
2. Talajművelés minimalizálása és mulcshagyás:
A talajművelés minden formája csökkenti a talaj szerves széntartalmát és rombolja a talaj táplálékhálóját. Ezek a rendszeres veszteségek járulnak hozzá a szántott földek minimálisan magasabb hozamaihoz a csökkentett műveléshez és no-tillhez képest ugyanazon a területen és klímán mérve. Hosszú távon azonban a környezeti kár jóval magasabb, mint a rövidtávú előny, különösen ha figyelembe vesszük, hogy minden termelő a rekordtermésre hajt minden évben, de az országos átlag mégis olyan átlagos marad minden egyes évben, amit egy talajmegújító no-tilles is gond nélkül tud hozni.
A talajművelés azonban jelentősen csökkenti a szerves szén mennyiségét talajban, amely vízstabil talajaggregátumok képződéséért felelős mikrobiológiát táplálja. Ha nincs mikrobiológiai ragasztó, nincs stabil aggregátum, nincs hatékony beszivárgás, de van tömörödött talaj és cserepes talajfelszín. Minél több a szerves szén a talajban, annél jobb a vízgazdálkodása és termékenysége – ezért is kiválóak a mezőségi talajok.
A talajmunkák által csupaszon hagyott talajfelszín azonban gyorsan felmelegszik és kiszárad, a szél és csapadékerózió akadálytalanul viszi el. A tájból ezzel eltűnik a hőmérséklet és páraszabályzó, lassú párolgás lehetősége, majd a szelek által felkapott por még az esők kialakulásának lehetőségét is csökkenti.
A korábban az erdők és vízállásos területek lassú párolgásából létrejövő kis vízkörök csapadéka ezzel el is tűnik nyomtalanul.
A csapadékban szegény régiókban ezért volna életfontosságú az állandó talajtakarást biztosító, minimum művelés és mulcshagyás, de az ország más területei is profitálnának a jobb minőségű talajokból, különösen az erózióérzékeny régiók, ahol a szentgyörgyvári eróziós tartamkísérlet több évtizedes adatai alapján 90%-kal kisebb az erózió a mulcshagyásban a szántásos műveléshez képest.
3. Mezővédő fasorok telepítése:
A kiszáradást elősegítő szél erejének csökkentésében jelentős szerepe van a mezővédő fasoroknak. Tudom, hogy zavarja a traktor tükrét a faág, hogy az utolsó négyzetcentiméterig fel lehessen szántani a KAP poligonját, de léteznek támogatások fatelepítésekre is. Tudom, hogy ezzel új vadfolyosókat nyitunk, fokozva a vadkárokat, de a termelők jó része vadász is, meg tudják oldani nyugodtan a túlszaporított vadállomány kérdését háztájiban. A mezővédő fasorok nem megfelelő faállomány választása esetén széles sávban okozhatnak hozamdepressziót is, a megfelelő kialakítás ezért fontos.
4. Alacsony termékenységű területek gyepesítése, erdősítése:
Az országban több millió hektár olyan terület van szántóföldi művelésbe vonva, amely alapvetően alkalmatlan mezőgazdasági művelésre. Vagy az aszályban bukik el elsőként vagy a hasznos mennyiségű csapadékok is már komoly belvizeket képeznek rajtuk. Ezeket a területeket gyepesíteni vagy erdősíteni kell, ezzel is növelve a táj vízmegtartóképességét, amellyel a többi terület vízháztartása is profitálni fog az újraépülő biotikus pumpából.
Nincs kétségem, hogy a javaslatok egyike sem érdekli a termelők 99%-át, amíg érkezik a földalapú támogatás, de akiket elvert az aszály és még életben képesek maradni, talán elgondolkoznak, hogyan is tudják ellenállóba tenni a talajaikat.
A 3-4-szeres árú műtrágyával biztos nem fog menni, csak a biológia segítségével.
Írta: Kökény Attila
Forrás: https://talajmegujito.substack.com/p/az-elszantott-esok-orszaga
HIRDETÉS
